Ágica: Nem is mi lennénk, ha a repülőtér felé tartva, ahová Leó vitt ki engem és a barátnőmet, mi ne vesztünk volna még úgy össze, hogy én zokogtam.

A következő sírógörcs Londonban érte a lányt, mivel a terrortámadás miatt majdnem törölték a Mexikóba tartó járatot. Szerencsére nem így történt. 14 óra utazás után megérkeztek a fehérhomokos tengerpartra, ahol nem kis feltűnést keltettek. 

Ágica: Kiabáltak a buszból, az autókból, egyszerűen nem tudtuk mi történik, azon gondolkodtunk, hogy most öltözzünk fel garbóba, hosszú nadrágba vagy bundába. Aztán megbeszéltük, hogy látták rajtunk, hogy európai nők vagyunk, szőkék is, aztán utána csak mosolyogtunk rajta, de ez végigkísérte a kint töltött időnket.
 
Ágicáék barátokra is szert tettek. Mint azt a képek is bizonyítják egytől egyig férfiak vették őket körül. A szőkeség azonban szerelmi kalandba nem bonyolódott, éjszakai tengerparti romantika helyett, inkább hajnalig salsázott.  

Ágica: Akkor, amikor érzed azt, hogy mindenki átveszi a ritmust, és mindenki imádja a táncot, és csak azzal foglalkozik, hát én azt mondom: én ezt életemben először most éreztem.

A ritmus mellett a félelmet is megérezte, majd a boldogságot. A lány minden álma az volt, hogy delfinekkel ússzon. A tengerbe lépéskor még keze lába remegett, aztán alig lehetett kiparancsolni a delfinek mellől.

Ágica: Be kellett feszíteni a talpadat, teljes erődből, előre a kezedet és hátul, amint befeszítetted a talpadat a két delfin a két orrát a talpadhoz tette és elkezdtek tolni. Ágica nehezen áll vissza a hétköznapokba. Még tervezi, hogy idén tengerparton napozik majd de, hogy barátnőkkel indul útnak, vagy Leóval, nem tudja. Ha házi oroszlánjával akkor biztos, hogy nem marad itthon a garbó és a bunda sem.

rtlklub.hu - Találkozások, Lukóczki Gábor>> a szövegre kattintva megtekintheted a videót is!