meglepetésekkel halmozta el Ágicát születésnapján. De nem csak ő, hanem a lány családtagjai, barátai is megríkatták a lányt. Ági április 29-én átélte élete legemlékezetesebb, legmeghatóbb, legcsodálatosabb napját. - Már 28-án éjszaka elkezdődött a születésnap, háromnegyed 12-kor Leo lepett meg harminc szál vörös rózsával. Ő akart lenni az első, azért jött ilyen korán. Megköszöntem, aztán el is ment. Azt hittem, akkor már le tudok feküdni, de háromnegyed 1-kor beállított a családom Miskolcról. Édesanyám, öcsém, keresztmamám, és az unokatestvérem. Édesapám csak azért nem jött, mert eltörte a kezét, és kórházban volt. Két házi sütésű tortával leptek meg, megszeretgettek, megölelgettek, majd autóba ültek, és hazamentek. Három körül feküdtem le, de háromnegyed 8-kor már ordított a kaputelefon. Köntösben, kócosan, félholtan nyitottam ajtót, a futárszolgálat hozott egy hatalmas csomagot. Azt mondta a srác, bontsam ki, meg kell nézni, nem törött-e össze, ami benne van. Kinyitottam, és kiugrott belőle a dublini barátnőm, Moncsi. Annyira megijedtem, hogy beszaladtam a szobámba. Mikor megnyugodtam, feljöttek azok az emberek, akik becsomagolták. Öt perccel később ismét csöngettek, egy négy tagú cigányzenekar húzta nekem cimbalommal a Boldog születésnapot című számot, és a kedvenc nótámat, a Kicsiny falumat. Ezt is Leónak köszönhettem, aki lent várt a ház előtt. A nyakába ugrottam, megköszöntem, aztán bementem dolgozni. És ez még csak Ágica délelőttje volt! A munkahelyén ismét énekeltek neki, és egy csokorral felköszöntötték. A gyöngyösi tévébe rengeteg rajongója küldött ajándékot, ez is nagyon meghatotta. Délután az egyik legkedvesebb miskolci barátnője hívta, aki arra kérte, találkozzanak este egy pohár italra. - Nekem eleinte semmi nem volt gyanús, én május hatodikára szerveztem a bulimat, mert az összes barátom azt mondta, nem jó neki a 29-e. Mikor aztán Bea taxit küldött értem, furcsa lett a történet. Elvitt egy szórakozóhelyre, ott volt az összes miskolci barátom, Frenki, Anett, Leo, mindazok, akik a legközelebb állnak a szívemhez. Tűzijátékkal köszöntöttek, tortával, lufikkal. Ekkor már nem bírtam tovább, elsírtam magam. Így telt hát Ágica 30. születésnapja. A 6-ára tervezett bulit is megtartja, ott többen lesznek, mint a mostanin voltak. - Mindenkinek szívből kívánom, hogy ilyen családja, ilyen barátai legyenek, mint nekem. Ettől boldog az ember, ettől van talpon, ezért érdemes élni. Köszönöm nekik!