|
VV Ágica nem úszta meg a pszichiátert
Anna 2007.08.01. 19:10
A műsorvezetőnőnek ugyanúgy részt kellett vennie egy orvosi konzíliumon, mint minden más betegnek. Nincs különleges bánásmód, ha az ember öngyilkossági kísérletet követ el. Ágica a történtek után máris dolgozni akar, munkahelyén azonban még nem várják a héten.
Béres Anett nemcsak meglátogatta, de mindvégig barátnője, Szögeczki Ágnes mellett állt a kritikus időszakban.VV Ágica a múlt héten nyugtatókkal akart véget vetni életének, de az időben érkező mentősök ebben megakadályozták. Azóta fizikailag helyrejött a műsorvezetőnő, de lelkileg hosszabb időt vesz igénybe a regenerálódása.
VV Anettől megtudtuk,Ágica mindegyik barátját megkérte, hogy ne nyilatkozzanak róla, inkább várják meg, amíg személyesen szólal meg. "Nem szeretnék róla beszélni, de jobban van. Olyan emberek nyilatkoznak róla, akiknek semmi közük hozzá. Szerintem a héten visszamegy dolgozni. Ami megjelent róla, az mind túlzás, és nem igaz; ahogy az sem, hogy a Való Világ miatt tette ezt magával. Majd ő konkrétan beszámol arról, hogy mi történt vele."
A Viva Televízió által sugárzott Virítom című betelefonálós műsor készítői is számítanak a műsorvezetőnő visszatérésére. "A héten még nem fog dolgozni" - tudtuk meg a TeleMédia egyik alkalmazottjától. "Távolmaradásának minősége későbbi megbeszélés tárgyát fogja képezni. Valószínűleg ő dönti el, hogy ezt az időszakot hogyan számoljuk majd el: betegszabadságként vagy szabadságként."
Hosszú az út
Az Erzsébet Kórház Toxikológiai Osztályának protokollja előírja, hogy "mindenkinek kötelező elbeszélgetni egy pszichiáterrel, ha öngyilkosságot követett el. Hogy hazamehet-e vagy sem, azt onnantól a szakorvos dönti el" - tudtuk meg annak az osztálynak egyik alkalmazottjától, ahol Szögeczkit is kezelték.
Somogyi Andrea pszichiátert arról kérdeztük, hogy ilyen esetben mire számíthat a beteg. "Dolgoztam toxikológián, tudom, mi a menete. Mikor öngyilkossági kísérlet után bekerül valaki a baleseti belgyógyászatra, a kezelést követően minden esetben konzíliumot tartanak a szakorvosok, ami arra hivatott, hogy megvizsgálja, fennáll-e az önveszélyeztetés állapota. Az ilyen konzíliumnak a célja az is, hogy segítsen a betegnek, illetve, hogy kiderítsék, szükséges-e a további pszichiátriai kezelés."
Kérdésünkre azt is elmondta a pszichiáter, hogy miért ragaszkodnak az egészségügyi intézmények ilyen esetben az orvoshoz, és miért nem elégszenek meg egy pszichológussal. "Azért kell pszichiáter, mert csak egy orvos tudja megítélni, hogy a beteg milyen állapotban van."
Médiaszereplés csak erős idegzetűeknek
Sokszor említik, hogy az öngyilkosságot elkövetők valójában csak figyelemfelhívásnak szánják tettüket, de Somogyi Andrea szerint nem lehet ilyen kijelentést tenni. "Nem lehet kategorizálni, nem lehet azt mondani, hogy csak figyelemfelhívás volt, hogy nem gondolta komolyan, mert az adott pillanatban valóban elszánta magát. Ott, akkor, abban az élethelyzetben nem talált más kiutat. Több esetben előfordul, hogy az ilyen tett mögött pszichés betegség áll, konkrétan depresszió vagy skizofrénia." Az újabb öngyilkossági kísérlet lehetősége szinte elkerülhetetlen kérdés egy ilyen szituációban. "Az esetek egy részében felmerül annak a veszélye is, hogy ez a történés az élete során még elő fog fordulni. Előfordulhat olyan eset is, hogy a beteg azt hangsúlyozza, hogy jól van és már megbánta, de emellett a veszélyeztető helyzet még fennáll. Ilyenkor az intézmény a beteg védelmének érdekében előírhatja a kórházi kezelést. Ennek nagyon szigorú szabályai vannak. Mikor azt mondjuk, hogy a beteget kezelés alá kell helyezni, három napon belül van egy bírói felülvizsgálat, aminek az a célja, hogy kiderítse, indokolt-e, hogy akarta ellenére korlátozzák a személyi szabadságát. Ennek nagyon szigorú törvényi szabályozása van. A bíróin kívül egy független szakértői véleménnyel is alá kell támasztani a kezelés jogosultságát."
Valós veszély
Somogyi doktor szerint kiszámíthatatlan az is, hogy az egyén hogyan reagál a megváltozott élethelyzetre. "Azt gondolom, hogy a média veszélyes üzem. Elképzelhetőnek tartom, hogy a közszereplők nem mérik fel jól a teherbírásukat. Elveszik tőlük az élet intimitását, sőt az is megterhelő lehet, hogy az adott személyről mindenféle történetek terjengnek, amik nem igazak. Nem úgy gondolnak rájuk, mint amilyenek valójában. Ez egy kicsit olyan, mintha valakinek egy súlyos titokkal kellene együtt élnie. Egy idő után felőrölheti és tönkre is teheti, hogy mindenki ítéletet hoz az életéről."
| |