- Nagyon hosszú volt a repülőút, három és fél órás – kezdett bele a mesélésbe Ágica. - Tökéletes napokat töltöttem Moncsinál és Bettinél. Ők is nagyon örültek nekem, és főleg annak, hogy visszakapták azt a Szögeczki Ágit, aki tíz évvel ezelőtt megismertek. Nem Ágica a ValóVilágból, akit folyamatosan keresnek telefonon, akit mindig megismernek az utcán. Gyönyörű tájakon, remek emberekkel töltődhettem fel.

Ágica barátnőinél lakott egy három emeletes házban, ami felidézte benne a villában töltött heteket. Sokan voltak, mindenki épp mást csinált, mikor felébredt, de mindenki elbűvölő és kedves volt. Ha épp nem buliztak, a kandalló mellett ültek, mintha épp most léptek volna ki a Melrose Place című sorozatból.

- Mindenki nagyon jól viszonyult hozzám, és remek volt látni a barátnőimet. Nagyon büszke vagyok rájuk, hiszen Betti most fejezi be az egyetemet odakint, mellette egy éttermet vezet, Móni pedig a saját manikűrös szalonjában dolgozik.

Ágica elutazása előtt jelent meg a lapokban, hogy egy jósnő szerint egy utazás során találja majd meg a szerelmet.

- Kivittem magammal az újságot, megmutattam a lányoknak, úgyhogy ők onnantól kezdve, ha megláttak egy férfit, röhögőgörcsben törtek ki, és közölték, hogy ott az Igazi. Egy fiúval megismerkedtem ugyan, de sajnos nagyon nagy volt a korkülönbség köztünk, ezért nem bátorítottam. Azonkívül nem tetszenek a vörös hajú, szeplős ír férfiak, nem csak kinézetük, de viselkedésük miatt sem. Azt várják, hogy a nő kezdeményezzen, ez pedig az, amit én soha nem tennék meg. Én még mindig arra várok, hogy bekopogtasson a hercegem, aki lehetőleg magyar, a fehér ló pedig ott várjon ránk a ház előtt.